Énok 1. könyve (részlet)
Bevezető beszéd az igazakra és a bűnösökre váró ítéletről

1. 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni (*), amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva. (* vagy: „ő, aki jelen lesz a megítélés napján, hogy tanúskodjon az ellenség ellen”)
2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, az igaz és Istentől való férfi, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tőlük hallottam mindent, és tőlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni.
3. A választottak érdekében szólok, és számukra szól e látomás: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd lakhelyéről.
4. És a földre tapos akkor a Sínai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatkozik a mennyei hatalom minden erejével.
5. Félelem szállja meg akkor mind az élőket és az őrangyalok megrettennek. Rettegés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földön.
6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként olvadnak meg a lángokban.
7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van elpusztul; amikor az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is.
8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja őket, és megkegyelmez nekik. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek, és az Isten dicsőségének fénye ragyog rájuk.
9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak.

Vádbeszéd a bűnösök ellen

2. 1. Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek működnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott időben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet.
2. Tekintsetek a földre, és vegyétek figyelemben a rajta történő dolgokat a kezdettől a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra.
3. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész föld vízzel, és a felhők, és a harmat, és az esők vizei hogyan borítják be.
3. 1. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielőtt új lombok takarják be őket.
4. 1. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévő nap a földre. És a naptól jövő hőség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselődik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt.
5. 1. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekből, és vegyétek figyelembe mind az Ő munkáit, és tudjátok meg, hogy Ő, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett.
2. És az Ő munkáit évről évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik a szerint, amint meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétől, hanem akként működnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra.
3. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott rendeletéből.
4. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr törvényét nem cselekedtétek, hanem áthágtátok és büszke, súlyos szavakat szóltatok tisztátalan szájaitokkal az Ő hatalmassága ellen: Ó, ti keményszívűek, számotokra nem lesz békesség!

Ítélet

5. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.
6. a. Abban az időben neveiteket mindörökké utálatossággá teszitek az igazak előtt.
b. És mindazok, akik átkoznak általatok fognak átkot mondani.
c. A bűnösök és az istentelenek veletek szórják majd átkaikat, így lesznek majd az istentelenek a ti átkozóitokká.
d. Ám az összes igaz vigadozni fog,
e. És bűneik bocsánatot nyernek akkor,
f. És kegyelem, békesség, és teljes türelem adatik:
g. Üdvösséget nyernek, és csodálatos fényt.
i. És ti, mindannyian, akik bűnösök vagytok, nem nyertek szabadulást.
j. Hanem maradandó átok alatt vagytok.
7. a. A választottaknak pedig fény jár, kegyesség és béke.
b. És ők örökölni fogják a földet.
8. És akkor a választottaknak bölcsesség adatik, és élni fognak, soha többé nem hágják át a törvényt, sem feledékenységből, sem büszkeségből kifolyólag, hanem alázatosan élnek majd mind a bölcsek.
9. És nem lesz többé áthágás, nem lesz bűnös cselekedet az életükben többé. Nem is halnak meg az [isteni] haragtól vagy bosszútól, hanem betöltik az életük napjait.
10. Életük békében halad majd, és örömeik évei megsokszorozódnak, örök gyönyörűségben és békességben, az életük minden napján át.

A Virrasztók lázadása és bukása
Az összeesküvés

6. 1. És lőn abban az időben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak.
2. És amikor az angyalok, az egek fiai látták őket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: „Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek lányai közül, és legyenek gyermekeink tőlük.”
3. Erre Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: „Félek, talán mégsem akarjátok majd véghezvinni e cselekedetet, úgyhogy egyedül én fogom e nagy bűn terhét viselni.”
4. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: „Mindannyian megesküdünk; és fogadalommal kössük magunkat közös átok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.”
5. Ezután mind megesküdtek és a reá jövő átkok alá közösen kötötték magukat.
6. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami a Hermon hegyének csúcsa. Azt a hegyet azért Hermonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá.
7. Ezek a vezéreik nevei: Shemjáza, aki (fő)vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.

A tett és következményei

7. 1. Ők, és a velük lévő többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit választott magának, elkezdtek bejárogatni hozzájuk, és velük háltak.
2. És megtanították őket varázslatokra (mágiára), bűvöletekre és a gyökereket vágni (oltani), és megismertették velük a növényeket.
3. Azok teherbe estek tőlük, és hatalmas óriásokat szültek*, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt.
(*kieg. „...majd háromféle utódot szültek: elsőként óriásokat. Az óriások pedig Nefilimet hoztak a világra, a Nefilimeknek pedig Eliud született. Ezek pedig nagyságukkal arányban növekedtek” Jub. 7:22 )
4. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták őket tovább eltartani.
5. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel.
6. És kezdtek bűnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és megitták a vért. A föld pedig vádat emelt a törvénytelenek ellen.

A titkok feltárása

8. 1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes drágakövek (megmunkálását), és minden színeknek festéshez való keverését. És a világ megváltozott.
2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat (fajtalanságokat) követtek el, és mindnyájan eltévelyedtek, romlottakká lévén minden utaikban.
3. Shemjáza tanította meg nekik a varázslást (v. tanította a varázslókat) és a gyökerek vágását, Ármáres a varázslás elhárítását, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhők és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a hold útját.
4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a mennybe.

A négy angyal közbenjáró imája

9. 1. És Mikháel, Gábriel, Uriel és Rafael letekintve a mennyből, és látták a sok vérontást, ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta.
2. És ezt mondták egymásnak: „A föld városai kihaltakká váltak, és siralmaik feljutottak a mennyek kapujához.
3. És most hozzátok, a mennyben lévő szent lényekhez könyörögnek az emberek lelkei, mondván: "Vigyétek peres ügyünket a Magasságos elé!".”
4. És ezt mondták a korok Urának: „Urak Ura, istenek Istene, királyok Királya, és a korok Istene, a Te trónodnak dicsősége minden nemzedékben és minden korban (fennáll), és a Te neved szent, dicsőséges és áldott minden korokban!
5. Te teremtettél mindent, s minden hatalom a Tiéd. Minden dolog meztelen és nyitott Te előtted, minden dolgot látsz, és semmi nem rejtheti el magát Előled.
6. Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:
7. És Shemjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse őket.
8. Akik lementek a földön élő emberek lányaihoz, és az asszonyokkal háltak, és így megfertőzték magukat, és feltártak előttük mindenféle bűnt.
9. Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtalansággal telt meg.
10. És lám, most a meghaltak lelkei felkiáltanak, és kérelmeik feljutnak az ég kapujába, siralmaik felszálltak: és nem szűnnek meg kérelmeik a törvénytelen cselekedetek miatt, melyek a földön elterjedtek.
11. Te mindent tudsz mielőtt azok megtörténnek. Látod mindezeket és megtűröd? Nem adsz utasítást nekünk arra, hogy mit tegyünk velük mindezek miatt?”

Az arkangyalok megbízatása

10. 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt Lámek fiához, mondván neki:
2. „Menj el Noéhoz, és nevemben mondd neki – rejtsd el magad –, és nyilvánítsd meg számára a közeledő véget: - hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fogja elborítani az egész földet, ami elpusztít mindent, ami azon van.
3. És ezért utasítsd őt, hogy megmenekülhessen, és magja megmaradjon a világ eljövendő nemzedékeiért.”
4. És Rafaelnek pedig azt mondta az Úr: „Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt.
5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.
6. És az ítéletnek nagy napján tűzre lesz vetve.
7. És gyógyítsd meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Virrasztók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.
8. És az egész föld megromlott munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: (ezért) ellene jegyezz fel minden bűnt.”
9. És Gábrielnek pedig mondá az Úr: „Menj a fattyúk és a semmirekellők ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Virrasztók gyermekeit az emberek közül: Küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: Mert nem adatik nekik hosszú élet!
10. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érdekében; mert örök életben reménykednek, és azt hiszik, hogy ötszáz évig fognak élni.”
11. És mondá az Úr Mikháelnak: „Menj, add tudtára Shemjázának és társainak, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat minden tisztátalanságukkal, hogy velük (ti. asszonyokkal) pusztulnak el összes tisztátalanságukban.
12. És amikor fiaik leölik egymást, és látták szeretteik pusztulását, (akkor) kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja, végezetük idejéig, - amíg be nem teljesedik rajtuk az örök ítélet.
13. Azokban a napokban tüzes szakadékba vezetik őket: kínok közepette bebörtönzik őket örök időkig.
14. S attól a naptól fogva, ha valakit a vágy tüze hajt és romlottá lesz, velük együtt lesz az megkötözve az összes nemzedék elmúltáig. S örökre eltűnnek majd, midőn ítéletet hozok a végső napokon.
15. És pusztítsd el a semmirekellők lelkeit, és a Virrasztók gyermekeit, mert rosszat tettek az emberiséggel.
16. Pusztíts el minden erőszakot a föld színéről, és legyen vége minden gonosz munkának: Mutatkozzon meg az igazság, és az igazságosság kinyíló növénye: és áldás legyen az; mert el lesznek ültetve az igazság és igazságosság munkái örömben mindörökké.
17. És akkor megmenekülnek majd mind az igazak, és élni fognak, amíg gyermekek ezreit nemzik, fiatalságuk és öregkoruk [szombatjaik] minden napját békességben töltik be.
18. Azokban a napokban az egész föld igazságosságban lesz majd megmunkálva, és fákkal lesz az teleültetve, mert áldásokkal fog megtelni.
19. És kívánatos fákkal és szőlővel ültetik be: és az elültetett szőlő bőséges termést fog hozni. Minden mag, amit elvetnek, ezerszeresét termi, és egy mérőnyi (47 liter) olajbogyó tízkádnyi olajat ad.
20. És tisztítsd meg a földet minden elnyomástól, minden igazságtalanságtól, minden bűntől, és minden istentelenségtől, amit elkövettek rajta! És pusztítsd el a föld színéről mindazt a tisztátalanságot, amely elterjedve betöltötte azt.
21. És az emberek gyermekei mind igazakká válnak, és minden nép hálát ad, engem hirdet királynak, és mindannyian imádattal hódolnak nekem.
22. És a föld meg lesz tisztítva minden undokságától, minden bűntől, és minden csapástól, és minden gyötrelemtől, és ezeket többé soha nem hozom rájuk, nemzedékről nemzedékre mindörökké.”
11. 1. És azokban a napokban megnyitom majd az áldások tárházait, melyek a mennyekben vannak, hogy leküldjem azokat a földre, az emberek fiainak munkáira és tevékenységeire.
2. És akkortól az igazság a békességgel társulva együtt lesz majd a világ minden napjában, az emberek nemzetségein keresztül.

Énok közbenjárása a bukott angyalokért

12. 1. Mindezen dolgok megtörténte előtt Énok el volt rejtve, és senki az emberek fiai közül nem tudta, hogy hol volt elrejtve, vagy hol lakott ezalatt és mi történt vele.
2. Napjait a szentségesekkel töltötte, teendői velük és a Virrasztókkal voltak kapcsolatosak.
3. És én, Énok, áldottam a dicsőség Urát, a korok Királyát, és íme!
4. A hatalmas szent Virrasztói hívtak engem – Énokot, az írnokot – és mondák nekem: „Énok, te, aki az igazságosság írnoka vagy, menj, és mondd meg a mennyei Virrasztóknak, azoknak, akik elhagyták lakhelyüket a magas mennyekben, az örök szent helyet, és megfertőzték magukat az asszonyokkal, és azt tették, amit a föld gyermekei tesznek, feleségeket választva maguknak:
5. Nagy pusztulást hoztatok a földre és nem lesz számotokra békesség, vagy bűnbocsánat.
6. És gyermekeikben lelték örömüket, ezért látni fogják szeretteik legyilkolását, és siránkozni fognak azok pusztulásán, és esedezni fognak örökkön át, de békességet és könyörületet nem kapnak.”
13. 1. Énok pedig elment és ezt mondta: „Azázel, számodra nem lesz békesség: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged:
2. És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bűnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”
3. Azután pedig elmentem, és mindannyiukhoz egyszerre beszéltem, és félelem volt őbennük, rettegés és remegés ragadta meg őket.

A Virrasztók közbenjárásra kérik Énokot

4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bűnbocsánatot kaphassanak, és olvassam föl kérelmeiket a Mennyek Urának jelenlétében.
5. Mert attól az időtől fogva nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették szemeiket a mennyek felé a bűneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk.
6. Én pedig leírtam kérelmeiket és imáikat szellemeiket illetően és egyéni cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bűnbocsánatot nyerhessenek.
7. És eltávoztam onnan, és leültem Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól délre. (Itt) felolvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam.

Énok álma, Énok felkeresi a Virrasztókat

8. És íme egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és a büntetőítélet látomásait láttam, és egy hang utasított engem az egek fiainak megdorgálására.
9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek és arcukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik.
10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem az égi Virrasztókat.

Az ítélet summája

14. 1. Ezek az Igazság könyvének szavai az örök Virrasztók megfeddésére, azok szerint, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban.
2. Amit az álmomban láttam, azt most nyelvem húsának beszédével, és szájamnak leheletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljenek azzal, és szívükben pedig megértsék.
3. Mert ahogyan megteremtette Ő az emberi értelmet azért, hogy általa megérthessék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erőt adott nekem a Virrasztók, a mennyek gyermekeinek megfeddésére.
4. Leírtam kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha nem lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és a végérvényes ítélet ki lett róva reátok, hogy nem leltek békességet.
5. Mert mostantól fogva soha örökké nem szállhattok fel az égbe az örökkévalóságon át, hanem a földön maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.
6. De mindezek előtt végig kell néznetek szeretett fiaitok pusztulását, és nem lesz többé örömötök bennük, mert szemeitek előtt, kard által hullnak el.
7. És az érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok, melyeket magatokért kértek: még ha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazokat, miket szavaitokkal könyvemben megírtam.

Énok égi útja és küldetése

8. És íme látomást láttam, ekképpen: Látomásban a felhők magukhoz hívtak engem; és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámlások gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, s felemelve az egekbe vittek.
9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely (jég)kristályból volt felépítve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem.
10. És keresztülmentem a tűznyelveken, miután egy (jég)kristályból épült hatalmas házhoz értem. És a ház fala olyan volt, mint a jégeső köveiből összerakott leheletvékony mozaik, és a padlója szintén (jég)kristályból volt.
11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes kérubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz.
12. És lángoló tűz ölelte át a falakat, és a bejáratai tűzben izzottak.
13. És bementem a házba, és az forró volt mint a tűz, és hideg, mint a jég: nem volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fogott el.
14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam.
15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az előzőnél, és a nyitott bejárata előtt álltam, amely lángoló tűzből épült.
16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom fejezni ékességének mértékét.
17. A padlója tűzből készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvényei haladtak, és a mennyezete szintén tűzből volt.
18. És láttam ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, s kérubok hangjai szóltak körülötte.
19. A trón alól lángoló tűzfolyamok folytak ki, így lehetetlen volt rápillantani.
20. És a Hatalmas Dicsőség ült a trónon, és ruhája a napnál erősebben ragyogott, és fehérebb volt a legfehérebb hónál.
21. Az angyalok közül egyetlenegy sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsen annak csodálatossága és dicsősége miatt, és egyetlen élő sem nézhet arra.
22. Égő tűz vette körül, és előtte is hatalmas tűz lobogott. Senki nem közeledett hozzá azok közül, akik körülötte voltak. Tízezerszer tízezernyi angyal állt előtte, de nem volt szüksége tanácsadókra.
23. És a legszentebbek, akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közeléből sem éjjel, sem nappal, s el sem hagyták jelenlétét.

Az Úr kijelentései az égi szentélyben

24. És mindeddig az arcomra borulva álltam ott, remegve: És az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgasd szavaim.’
25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított és a bejáratig vitt. Én pedig lehajtottam a fejem.
15. 1. És hallottam hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mindarra, amint mondott: „Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat.
2. Menj el, és mondd meg az ég Virrasztóinak, akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: Nektek kellett volna az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek:
3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertőztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek őket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriás fiakat?
4. És bár szentek, szellemi lények voltatok, élvén az örök létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok, akik meghalnak és elpusztulnak.
5. Mert azért adtam őnekik feleségeket, hogy azokat teherbe ejtsék és gyermekeket nemzzenek tőlük, és ekképp ne legyen semmiben hiányuk a földön.
6. De ti, akik előzőleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át.
7. És ez okból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk.
8. És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek nevezve a földön, és a föld lesz lakhelyük.
9. Gonosz szellemek hagyták el testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve.
10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek, azoknak a földön lesz a lakhelyük is.
11. És az óriások szellemei gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.
12. És ezek a szellemek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert maguk is azoktól származnak.
16. 1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó ártószellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik a Virrasztók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.”
2. És a Virrasztóknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben őértük, azoknak, akik az előzőekben a mennyekben voltak, mondd ezt:
3. „Ti a mennyekben voltatok, de nektek sem lettek megnyilvánítva a mennyek minden titkai, azok pedig, amelyeket ismertek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében mutattatok meg az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot követtek el a földön.”
4. Ennekokáért mondd meg nekik: „Nincs számotokra békesség!”

/Részlet vége/